Szabó Zsuzsanna: Ki volt Léderer Ede?
Csengery Judit visszaemlékezését lejegyezte: Szabó Zsuzsanna.
Eduard Lederer eredetileg vegyészmérnök volt, elismert szakember Berlinben, 1928–33 között. Gyakran az volt a munkája, hogy az ország különböző pontjain a cégéhez tartozó gyárakat ellenőrizze, sokat utazott.
Abban az időben Németországban nagy divat volt asztrológiával foglalkozni. Felkérték őt arra, hogy nézzen utána az ide vonatkozó könyveknek, cáfolja meg, tegye nevetségessé a horoszkóp készítőket. Egy hosszabb utazásakor a vonaton elolvasta a vonatkozó kiadványokat. Ezekben a korai harmincas években főleg az úgynevezett „Düsseldorfi iskola” volt a legismertebb. Először mosolygott az olvasottakon, majd minden adatnak utánaszámolt, – ami nem esett nehezére, miután jó volt matekból.
Végül nem vállalta a kritikus írás elkészítését – a téma rendkívül bonyolult – mondta, viszont az ismerőseinek elkészítette a horoszkópjait. Néhányan készségesen megadták a születési és életviteli adataikat, Léderer pedig egyre jobban belemerült az ősrégi tudás rejtelmeibe.
A horoszkópvázlatok, amiket elkészített, bizonyították számára, hogy nem babonáról van szó, hanem egészen másról. Lassanként hobbija, szenvedélye lett az asztrológia.
Kutatásokat is folytatott a hindu, egyiptomi és más népektől fennmaradt asztrológiai iratokban. Igy tudta meg, hogy valaha egy asztrológus csak a király, az uralkodó legszűkebb környezetéhez tartozott, főpapi, vagy főtanácsadói, igen tiszteletreméltó rangban. Az ő számításaik alapján indítottak háborúkat, vagy kötöttek békét, házasodtak, amit természetesen teljes titokban tartottak. Az asztrológus főpapok minden tudását isteni adományként tisztelték.
A harmincas évek elején már nagy hatása volt egy Hitler nevű politikusnak, aki Németországot azzal rázta fel, hogy a Versaillesi béke (nálunk Trianoni) megszorításait meg fogja változtatni. Népszerűsítése érdekében csináltatott önmagáról olyan horoszkópot, amelyben magát, mint a nép megmentőjét – mérleg ascendensű szülöttként – mutatta be, aki az egyensúly és az igazságosság megteremtője lesz, és a népek, leginkább a német nép felemelkedését fogja szolgálni. Gondoskodott arról, hogy ez minden fontos újságban megjelenjék. Ebben az időben már Léderer elkötelezett asztrológus volt, aki elkészítette Hitler valódi horoszkópját. Az volt a véleménye, hogy Hitler ascendense csakis tűzjegyű – skorpió – lehet, (a mérleg helyett) és tűzbe fogja borítani nemcsak Németországot, hanem az egész világot, majd végül önkezével vet véget a saját életének – egy barlangban. Ez azért is érdekes, mert akkor az óvóhely fogalma ismeretlen volt. Természetesen Léderer már nem tudta ezt publikálni, de egy ismerősének elmondta. Sajnos ez az ismerős hamarosan belépett az SS–be.
Léderer egy barátjától hamarosan azt tudta meg, hogy neve szerepel egy deportálandó személyek listáján, ekkor felmondta az állását – betegségre hivatkozva – és napokon belül Budapest felé indult. Saját horoszkópjából ugyanis azt számította ki, hogy Budapest lesz a számára leginkább megfelelő hely, sőt élete párját is itt fogja megtalálni. Pesten 1933 körül sok német érdekeltségű gyár működött, hamarosan állást kapott. Itt ismerkedett meg egy tejipari vállalatnál titkárnőként és tolmácsként dolgozó hölggyel, Margitkával, későbbi feleségével, akivel évtizedekig boldog házasságban életek. Megtanult magyarul is, de leginkább Margitka fordította horoszkópelemzéseit, ami gyakran 30 oldalas volt.
A háború után a lakásán kezdett el asztrológiát tanítani, de csak olyan növendékeket fogadott, akik jól értettek németül, mert a komplikált tudományt csak az anyanyelvén tudta előadni. Abban az időben az értelmiségi körökben sokan és jól beszéltek németül, így több tanítványa volt. Mindez nyilvánosan csak 1949–ig tarthatott, mert utána minden kommunizmustól eltérő szellemi irányzatot betiltottak.
Ettől kezdve Lederer csak a megbízható ismerősöket és régi tanítványokat fogadta, maximum négyet egyszerre, de leginkább egyenként sétáltunk el a lakására, mint vendégek. Én 1948–ban, Szepes Máriánál ismerkedtem meg vele, és férjemmel együtt tartottuk vele a kapcsolatot. Baktay Ervin is egyik gyakori vendége volt, megbeszélték Baktay könyveit és az egyéb szakmai kérdéseket. Ede bácsi, – akkor már így hívtuk – megcsinálta mindannyiunk horoszkópját, önismeretre és emberismeretre tanított bennünket, az asztrológiai alapismereteken kívül. Minden alkalommal tartogatott számunkra valami érdekességet.
Foglalkozott azzal, hogy nemcsak embereknek, hanem országoknak, városoknak, tárgyaknak is van horoszkópjuk, sőt egy–egy esemény kezdetére felállított horoszkóp is tanulságos ismereteket hordoz. Sokat beszéltünk például a Titanic tragédiájáról, hogy a hajó kapitánya mennyire becsvágyó ember volt, nem törődött az előrejelzésekkel, és a jéghegyekkel, ő akarta megnyerni azt a kék szalag jutalmat, ami a leggyorsabb hajó számára volt kitűzve. Ezért ment „teljes gőzzel előre”, és ezért sem lehetett kikerülni a felbukkanó jéghegyet. Az ascendens megállapítását rendkívül fontosnak tartotta, például a Titanic esetében azt a pillanatot kellett szerinte figyelembe venni, amikor a hajót felavatták, és a pezsgősüveget a hajó oldalához vágták.
Arra tanított minket, hogy egy gyermek születésénél azt a pillanatot kell feljegyezni, amikor a köldökzsinórt elvágták, és a gyerek felsírt, ekkor kezdődik az újszülött önálló élete, ekkor vesz önállóan levegőt. Nem bánatában sír, hanem az ismeretlen világ nehézségeit éli át, az, hogy kap–e levegőt, hatalmas trauma számára. Fontosabbnak tartotta az ascendenst, mint a Nap állását, mert az ego, azaz a magával hozott én megnyilvánulási pontjának tartotta.
Ede bácsi a jövő kérdéseivel is foglalkozott. Egyszer azzal kápráztatott el bennünket, hogy előre elmondta, hogy a várva várt első orosz–francia csúcstalálkozó Hruscsov és De Gaulle között nem fog létrejönni, pedig nagy pompával készültek rá. Kiszámolta, hogy a 10 órakor kezdődő tárgyalás el fog maradni, és valóban, Hruscsov, amikor elolvasta a szerződés tervezetét, földöz vágta azt, és tárgyalás nélkül azonnal hazarepült.
Ede bácsi közvetlenül halála előtt azt mondta nekünk, hogy ti még meg fogjátok érni, hogy a század vége felé az oroszok békésen ki fognak vonulni az országból, és lesz még magyar–amerikai barátság. A XXI. század elejére sok természeti katasztrófát jövendölt, úgy látszik ebben is igaza volt.
1957–ben halt meg, nem sokkal imádott felesége után, akinek a hiányát nagyon nehezen tudta elviselni. Gonda Katalin, kedves barátnőm azóta gondozta kettejük sírját, ápolta az emléküket. Akik ismerték soha nem felejtik el őket….
Köszönöm, hogy mindezt elmesélted nekem, nagyon tanulságos volt.
2005. 04. 15.
Csengery Judit: 1919 – 2011. Előadóművésznő, rádiós műsorvezető, színésznő.
Évekig készítette az „Egy órában egy élet” című rádióműsor sorozatot.
Több könyvet írt: „Greta Garbo”, és „Judy és Liza” (Judy Garland és Liza Minelli, anya és lánya, élete) valamint Zipernovszky Judit néven a „Neked is van őrangyalod” .