A cselédlány ellopott vászonruhája
A hellenisztikus kezdetasztrológiának (katarkhé) két, egymást kiegészítő alkalmazási területe volt. Az egyik, amely később ’időválasztások’ (elekciók) néven vált ismertté, arra szolgált, hogy egy eltervezett cselekvés – egy ház építésének megkezdése, egy házasság megkötése, egy hadjárat megindítása és hasonlók – számára meghatározza azt az időpontot, amikor az égi konstelláció a sikert a lehető leginkább garantálja. A másik területhez tartozó technikák azt ígérték, hogy egy adott esemény időpontjában aktuális égi állás segítségével az asztrológus meg tudja mondani, hogy ehhez az eseményhez – például egy üzenet megérkezéséhez, egy lopás felfedezéséhez, egy betegség elhatalmasodásához – kapcsolódó történet milyen fordulatokat fog venni. A kezdetasztrológiában tehát a ’kezdet’ egy olyan eseményt jelentett, amely egy történet kezdetét képezte, akár az asztrológus ügyfele tervezte el így, akár rajta kívül álló okokból következett be.
Valós, gyakorlati kezdetekből azonban mindössze tizenegy maradt fent. Ebből tíz az 5. század utolsó évtizedeiben keletkezett, és számos bizonyíték szól a mellett, hogy Zénón római császár (uralkodott: 474–475 és 476–491) udvari asztrológusa készítette és publikálta őket. Az asztrológus nevét nem ismerjük, de talán azonos azzal a laodikeiai Iulianosszal, aki ugyanebben az időszakban írta töredékekben fennmaradt asztrológiai művét. (A korábbi kutatás az esetgyűjteményt egy bizonyos Palkhosznak tulajdonította, de azóta kiderült, hogy ilyen nevű szerző valójában nem létezett.) Az alábbi példa a horoszkópgyűjtemény egyik darabja. Az itt közölt értelemhű fordítás a két középkori kódexben fennmaradt változat alapján rekonstruált és javított görög szövegből készült, amelybe az érthetőség és követhetőség érdekében külön jelzés nélkül kiegészítéseket és értelmezéseket építettem be. A fordítás szóhasználata többnyire a modern asztrológiában bevett terminológiát követi, amely esetenként jelentősen eltér az eredeti megfogalmazásmódtól.
Az eredeti szöveg fordítása:
"Egy kezdethoroszkóp egy cselédlány ellopott vászonruhájáról
Diocletianus 195. évének Thóth hónap elsőről második napjára (478. augusztus 29-ről 30-ra) virradó éjszakája, az éjszaka 4. órája. A Nap a Szűz 4. fokán, a Hold a Halak 9.-én, a Szaturnusz a Szűz 11.-én, a Jupiter a Nyilas 26.-án, a Mars az Ikrek 20.-án, a Vénusz a Szűzben a 24.-en, a Merkúr az Oroszlán 18.-án, az aszcendens a Bika 28.-án, az égközép a Vízöntő 4.-én, a felszálló holdcsomópont a Kosban a 17.-en, a szerencserész a Skorpióban a 23.-on.
Hogy a szerencserész a lenyugvó, vagyis a 7. házba esett, azt jelezte, hogy a kérdés egy eltűnt tárgyról szól. Továbbá, hogy a fények rátekintettek az aszcendensre és annak urára, a Vénuszra is, azt jelezte, hogy a tolvaj a házhoz tartozik, nem kívülálló. És hogy a Hold a teliholdat követően aspektusba került a Szaturnusszal, aki okcidentális helyzetű és kombuszt volt, azt jelezte, hogy a tolvaj egy idős férfi. Mivel pedig a Szaturnusz a Merkúr domiciliumában tartózkodott, ez azt mutatta, hogy a tolvaj egy művelt, ámde alattomos és szexuálisan gátolt férfi. Ezen kívül a Hold vénuszi terminusa is azt mutatta, hogy a lopott tárgy egy nőé, továbbá a Hold terminusának, valamint az aszcendensnek bukásban álló úrnője, a Vénusz azt mutatta, hogy az is, aki a tárgyat elveszítette, egy alacsony rangú személy, vagyis egy szolgálólány, és hogy az elveszített tárgy is egy ócska és viseltes ruhadarab – mivel a terminus úrnője, a Vénusz okcidentális megjelenésben* volt.
A megtaláláshoz a következő aspektusok vezettek. Először is az, hogy a Hold saját domicil ura, a Jupiter felé közeledett, és aspektusba, egyúttal szomszédságba** került a szerencserész urával, a Marssal. Aztán az, hogy a Nap jel szerinti trigonban állt az aszcendenssel és szextilben a szerencserésszel, továbbá ugyanabban a jelben tartózkodott, mint az aszcendens úrnője, a Vénusz, és oppozícióban állt a Holddal. Mindezen aspektusok a megtalálást gyorssá tették. És hogy az aszcendens úrnője, a Vénusz saját triplicitásában, és a Hold domicil ura, a Jupiter pedig saját domiciliumában tartózkodott, azt eredményezte, hogy a megtalálásra valóban sor is került.”
* A Vénusz (és a Merkúr) akkor van ’okcidentális megjelenésben’ (heszperia phaszisz), ha az állatövön a Nap előtt jár, és a vizsgált időpont előtt hét napon belül valamikor még kombuszt volt, de legkésőbb hét nap múlva már nem lesz az. A kombusztió határa a Vénusz és a Merkúr számára Dórotheosz szerint a Naptól számított 19 fok, míg a normalizált hellenisztikus érték 15 fok. Jelen példában a Vénusz 20 fokkal van előrébb a Naptól, azaz nem kombuszt, hét nappal korábban viszont még csak 12 fokra távolodott el tőle, vagyis kombuszt volt.
** Két bolygó ’szomszédsága’ (homorészisz) a hellenisztikus asztrológiában azt a helyzetet jelentette, amikor úgy állnak egymással konjunkcióban vagy aspektusban, hogy közben ugyanannak a bolygónak a terminusában tartózkodnak. Ebben a példában a Hold kvadrátban közeledik a Marshoz, és az aspektus megvalósulásának pillanatában mindketten a Mars terminusában helyezkednek el.
Amit a horoszkópról tudni érdemes
Mivel a lopás tipikusan egy olyan esemény, amelynek a pontos időpontja nem ismert, a hellenisztikus asztrológiában vagy a lopás felfedezésének időpontját vették alapul, vagy ha ez sem állt rendelkezésre, akkor azt az időpontot, amikor az ügyfél az asztrológushoz fordult. Ez utóbbit, a konzultáció időpontját az 5. századra már amúgy sem csak gondolatolvasáshoz használták, ahogy korábban – vagyis arra, hogy elkápráztathassák az ügyfelet, illetve közelebbről meghatározhassák az őt érdeklő ügyet vagy életterületet – , hanem az ügyfél érdeklődésének feltárása után az adott ügyre vonatkozólag vázlatos információt is adtak. Például ha a konzultációs horoszkópból az derült ki, hogy az ügyfélnek vitája van a testvérével, akkor egyúttal azt is megállapíthatták nagyjából, hogy a testvérek kibékülnek-e. Mivel a konzultációs horoszkópok felállítása sokkal kevesebb fáradságot igényelt, mint az eseményhoroszkópoké, idővel a kérdésasztrológiának nevezett, konzultáció alapú asztrológia átvette az eseményasztrológia szerepét.
Jelen példa adatai alapján a horoszkóp 478. augusztus 29-én este készült. A helyszín valószínűleg Konstantinápoly, az időpont pedig nagyjából 21 óra 50 perc helyi látszólagos idő szerint. A képlet tropikus, a modern számítások által kapott és a leírásban szereplő pozíciók így csak azért térnek el, mert a szerző Ptolemaiosz paramétereivel, így köztük hibás precessziós állandójával (1 fok / 100 év a helyes 1 fok / 72 év helyett) dolgozott. Az éjjeli óra arra utal, hogy a cselédlány magának az asztrológusnak vagy esetleg patrónusának a szolgálólánya lehetett.
Az elemzés sajátossága, hogy az ismeretlen tényezők – az elkövető személye és a megtalálás esélye – feltárása mellett közel ugyanilyen súllyal szerepel az ismert információk – a kérdés témája, az ellopott tárgy és a károsult személye – visszaigazolása. Ez a sajátosság, amely a hellenisztikus asztrológia minden ágazatában megtalálható, cáfolja azt a széles körben elterjedt felfogást, miszerint a klasszikus asztrológia célja kizárólag a jóslás volt: egyrészt, az ismeretlen feltárása nemcsak a jövőre, hanem a jelenre és a múltra is vonatkozhat, másrészt pedig az a tény, hogy az ismert visszaigazolására is komoly erőfeszítések történtek, arra utal, hogy az asztrológusok megkísérelték feltárni a már megtörtént események és létrejött dolgok mögötti okokat, egyszersmind bizonyítva azt, hogy a világot egy megismerhető tervszerűség mozgatja.
Az alábbiakban az asztrológus technikáját elemzem, különös tekintettel az örökölt tanok gyakorlatba való ültetésének módjára.
A kérdés témája
A kérdés témáját – azaz hogy egy ellopott tárgyról van szó – az asztrológus a hagyományosan (nem-ptolemaioszi módon) számított szerencserész helyzetével igazolta vissza. A szerencserész házhelyzetének vizsgálata az asztrológiai gondolatolvasás egyik technikája volt, de a különböző szerzők között kisebb-nagyobb eltérések vannak a pontos értelmezést illetőleg. Az asztrológus azt a hagyományt követte, amely valószínűleg Dórotheoszra vezethető vissza: ebben a szerencserész 7. házbeli helyzete nőket, velük létesített szexuális kapcsolatot és házasságot, továbbá utazást és költözést jelez, de ez mutathatja a tárgyak eltűnését, a veszteséget, a betegséget és a halált is.
Ebben a hagyományban a szerencserészen magán kívül az urát is figyelembe vették. Az úr és a rész közötti aspektus megmutatja azt, hogy a téma problematikus avagy problémamentes, az úr tartózkodási jelének dinamikája pedig azt, hogy a témához kapcsolódó történetnek milyen a lefolyása. Konkrét illusztrációként több műben is azt a helyzetet hozzák fel, amikor a szerencserész a 3. házban van, ura pedig oppozícióban áll vele: ezt az állást úgy értelmezik, hogy az ügyfél barátjából (3. ház) ellenség (oppozíció) lesz. Ráadásul ha az úr változó – a hellenisztikus asztrológia szóhasználatában ’kéttestű’ – jelben áll, akkor ennek az ellenségeskedésnek már van előzménye, és a jövőben is várható a kiújulása.
A szerencserész ura személyeket is jelölhet. Például a Mars jelezhet fiatalembert, aztán olyan személyt, aki bátor és szenvedélyes, aki alattomos vagy csapodár, kellemetlen vagy kifejezetten kártékony, de kapcsolatba hozták katonákkal, főként parancsnokokkal, uralkodókkal és előkelőkkel is. Az asztrológus azonban a szerencserész urára, a Marsra csak a megtalálás bizonyítékai között tér ki. Talán ennek oka az volt, hogy a Mars és a szerencserész között nincs aspektus, mindenesetre a tolvaj leírásánál ugyanúgy megtalálható az ’alattomos’ jelző, mint a Mars lehetséges értelmezései között. Ez arra utalhat, hogy az asztrológus, bár nem tért ki rá, a Marsot is figyelembe vette a tolvaj tulajdonságainak meghatározásakor, és ahogy alább erre rámutatok, valószínűleg ezért is tekinthette a Marssal alkotott aspektust a megtalálás egyik bizonyítékának.
Az ellopott tárgy és a károsult személye
Azt, hogy az ellopott tárgy egy nő ruhadarabja, az asztrológus azzal igazolta vissza, hogy a Hold vénuszi terminusban áll. A Hold terminus szerinti urának használata az ellopott tárgy azonosítására, valamint az úr helyzetének vizsgálata a tárgy állapotának megállapítására egy igazoltan dórotheoszi technika. Dórotheosz szerint a vénuszi terminus arra utal, hogy az ellopott tárgy nemesfém vagy drágakő, elegáns ruházat, ékszer, illatszer vagy más női holmi, de azt is hozzáteszi, hogy ha a Hold és a Vénusz is nőies jelben áll, akkor mindenképpen női dologra kell gondolni, valamint ha a Mars is aspektusban áll a Vénusszal, akkor a tárgy mesteri módon megmunkált. Az asztrológus ezekre a kiegészítésekre nem tesz utalást, holott legalább a nőies jelek jelentőséggel bírnak.
A Vénusz állapotából az asztrológus két dolgot egyszerre igazolt vissza: egyrészt azt, hogy a károsult egy alacsony társadalmi státuszú nő, másrészt azt, hogy a tárgy régi és elhasznált. Az egyik vizsgált tényező a Vénusz bukása, amely – a hanyatló házbeli helyzet mellett – alacsony státuszt és gyatra minőséget jelez – ez itt a károsultra éppen úgy igaz, mint a tárgyra. A másik tényező a Vénusz okcidentális megjelenése, amely viszont fiatal kort jelez. Ez csak a károsult esetében igaz, vagyis az asztrológus ezt az értelmezést a tárgy esetében figyelmen kívül hagyta.
Két további olyan tényezőt érdemes még megjegyezni, amelyet az asztrológus nem említ kifejezetten, holott Dórotheosznál megtalálható. Az egyik az a tanítás, amely a tengelyeket a lopás szereplőivel hozza összefüggésbe: az 1. ház jelzi az elveszett tárgyat, a 10. ház a keresőt (valószínűleg a tulajdonost), a 7. ház pedig a tolvajt. A példahoroszkóp egyik érintett házában sem áll bolygó, de az elveszett tárgyhoz kapcsolódó 1. házat a Vénusz uralja – az asztrológus valószínűleg ezért is említi meg. A 10. ház ura a Szaturnusz, amelyet viszont nem a tulajdonossal, hanem a tolvajjal azonosít. Erre alább még visszatérek.
A másik tényező a Hold, amelynek az asztrológus csak a terminus szerinti urát vizsgálta, miközben a Hold jelhelyzete és fázisa is információval szolgálhat. A Halakban tartózkodó Hold sokszínű és változatos alakú, jó minőségű holmit jelezne – ezt az asztrológus figyelmen kívül hagyta. Viszont ha nem is említi, valószínűleg nem volt számára teljesen érdektelen, hogy a fogyó Hold használt, régi holmit jelez.
Az elkövető személye
A dórotheoszi útmutatások szerint a fények jel szerinti aspektusa az aszcendenssel arra utal, hogy a tolvaj a házhoz tartozik. Ez itt megtalálható, hiszen a Hold szextilben, a Nap pedig trigonban áll az aszcendenssel; viszont az asztrológus megerősítő jelnek tekinti azt, hogy a fények az aszcendens urával is kapcsolatban állnak.
A tolvaj jelzőbolygójának azonosítása is a hagyományos eljárást követi. Sorrendben a 7., 9. és 12. házat kell tekinteni, és ha valamelyikben bolygó tartózkodik, akkor az jelzi a tolvajt. Miután itt mindegyik érintett ház üres, a Hold által megközelített bolygóra, a Szaturnuszra tér át. Első helyen a tolvaj korát tárgyalja, aki, miután egyrészt a Szaturnusz a jelző, másrészt maga is okcidentális és kombuszt, több jelzés alapján is csak egy idős férfi lehet. Az asztrológus azonban kihagyja a Szaturnusz által kínált külső megjelenés leírásának lehetőségét, feltételezhetően azért, mert a tolvaj e nélkül is azonosítható volt, és talán az instrukciók nem is adtak frappáns leírást.
Dórotheosz a jelzőbolygó jelhelyzetét alkalmasnak tekinti a tolvaj külsejének és karakterének meghatározására, azonban az asztrológus nem önmagában a Szaturnusz Szűzben való elhelyezkedését emeli ki, hanem azt, hogy a Merkúr domiciliumában tartózkodik. A Szűz írásban való jártasságot jelez, de az asztrológus azt is levezeti belőle, hogy a tolvaj alattomos és szexuálisan gátolt. Az alattomosság – ahogy erről már fentebb volt szó – a Marsnak mint a szerencserész urának egyik lehetséges értelmezése, de ugyanez a jelző a Szaturnusz szerencserész-úr leírásánál is szerepel, vagyis az asztrológus a szerencserész által jelölt személyek leírását hasznosíthatta újra.
Az ’alattomos’ jelző Dórotheosznál még egy helyen felbukkan: a 4. házban kártevők társaságában tartózkodó Merkúr kapcsán. Ugyan ez egy születésasztrológiai tanítás részét képezi, a Merkúr – a Szaturnusz ura – viszont valóban a 4. házban van; ámde a jótevő Jupiter ugyanúgy kapcsolatban áll vele, mint a kártevő Mars. Vélhetően tehát inkább csak jól jött, mint kifejezetten indokolt volt ezt az ismételten előforduló jelzőt használni a Merkúr jelzéseinek értelmezésében.
Nyilvánvaló, hogy az asztrológus jobban figyelembe vette a Merkúrt, mint azt a dórotheoszi hagyomány indokolná. Hogy az a tanítás, miszerint a Merkúr szerencserész-úr művelt személyeket jelez, mennyire befolyásolta az asztrológust, csak találgatható. (Közvetett bizonyíték lehet, hogy az ismeretlen asztrológus mögött leginkább gyanítható szerző, laodikeiai Iulianosz egyik töredékében kifejezetten a hagyományos instrukciók kreatív értelmezésére bátorít.) Azonban a szexuális gátoltságot – azon a valószínűsíthető tényen túl, hogy a viseltes ruhadarab a fiatal szolgálólány alsóneműje lehetett – csak a Merkúr helyzetéből lehet levezetni, mivel a Merkúr maga a források egybehangzó állítása szerint aszexuális jellegű bolygó – innen a gátoltság –, viszont az Oroszlán a buja jelek közé tartozik.
Az asztrológus két, potenciálisan vizsgálható dolgot itt is figyelmen kívül hagy. Egyrészt azt, hogy a Szaturnusz kombuszt helyzete utal arra, hogy az elkövető már nem először lopott – talán ezt ebben a helyzetben nem érezte igaznak. Másrészt viszont azt is, hogy az aszcendenssel és a Holddal egyszerre kapcsolatban álló bolygók a lopás körülményeit is jelezhetik. Itt a Szaturnusz, a Jupiter és a Vénusz teljesíti a feltételt, vagyis el lehetne mondani, hogy a lopásra ravasz cselvetés és a károsult bizalmába való beférkőzés útján kerülhetett sor; de az asztrológus talán az ilyesfajta vizsgálatot már nem tartotta szükségesnek.
A megtalálás esélye
A megtalálásra vonatkozó dórotheoszi szabályokban leginkább a fények, valamint az 1. ház játssza a főszerepet. A fények egymással való kapcsolata megtalálást, sőt, a tolvaj könnyű azonosíthatóságát jelzi, azonban az oppozíció arra utalna, hogy a megtalálás sok időbe és fáradságba kerül. A Hold közeledő konjunkciója saját domicil urához ugyanígy megtalálást jelez, itt azonban csak közeledő aspektus van, amely a harmadik a Szaturnusszal és a Marssal alkotott aspektusok után – az asztrológus mégis bizonyítéknak tekintette. Hogy a Jupiter esetében azt, hogy saját domiciliumában tartózkodott, miért vette pozitív jelzésnek, csak találgatható, ilyen megállapítás ugyanis semmilyen ismert forrásban nem szerepel; a magyarázat valószínűleg annyi, hogy általános asztrológiai elv mondja ki, hogy a saját domiciliumában tartózkodó bolygó a legjobb arcát mutatja.
A Napnak a szerencserésszel való kapcsolata, különösen úgy, ha a Hold is jel szerinti aspektusban áll a szerencserésszel, különösen egyszerűvé teszi a megtalálást. Az asztrológus viszont a Hold esetében mégsem a szerencserésszel alkotott trigont, hanem a Marssal kialakított aspektust emelte ki. Valószínűsíthetően itt arról lehet szó, hogy a Mars mint a szerencserész ura a Szaturnusz mellett jelzi az ügyben főszereplőnek tekinthető tolvajt. A szomszédság említése érdekes, de sajnos a jelentősége a szövegből nem derül ki; mivel sem más ismert példában nem szerepel, sem a szomszédság definícióját megadó források nem szólnak az értelmezéséről, későbbi források pedig egyáltalán nem is tesznek róla említést, csak némi bizonytalansággal fogalmazhatjuk meg azt az állítást, hogy a szomszédság az aspektusokat még markánsabbá teszi.
Az aszcendensen álló vagy azzal jel szerinti aspektusban lévő jótevők szintén megtalálást jeleznek, és bár a Vénusz trigont alkot az aszcendenssel, az asztrológus mégsem ezt, hanem a Napnak az aszcendenssel való trigonját emeli ki azzal együtt, hogy a Vénusszal, az aszcendens urával jel szerinti konjunkcióban is van, amely Vénusz ráadásul saját triplicitásában tartózkodik. Ezek a magyarázatok arra utalnak, hogy a részekkel és házakkal alkotott kapcsolatokon túl az uraikkal, valamint az adott bolygó saját domicil urával létrejövő kapcsolatot, ha lehet, még jelentőségteljesebbnek tekintette, és az urak saját helyein való tartózkodást – a domiciliumot, az exaltációt, a triplicitást és a terminust, vagyis a későbbi méltóságok elődjeit – szintén pozitív jelzésként könyvelte el.
A tárgy megtalálási helyének meghatározására Dórotheosz a 4. házzal kapcsolatos útmutatásokat ad, erre azonban az asztrológus nem tért ki – talán vagy azért, mert a tolvaj azonosítása után már nem volt rájuk szükség, vagy azért, mert a dórotheoszi iránymutatások mégsem írták le jól a helyet.
Összefoglalás
A példaelemzés megmutatja, hogyan tudta az 5. századi asztrológus a lopásra vonatkozó, Dórotheosz által hagyományozott szabályokat a gyakorlatban is alkalmazni, és hogyan tudta ezeket további információkkal kiegészíteni akár máshonnan származó útmutatások, akár az általános asztrológiai szabályok figyelembevételével.
Az ismert tényezők visszaigazolásánál az asztrológus válogatott az értelmezések között: hivatkozott arra, ami a valósággal egyezett, és figyelmen kívül hagyta azt, ami nem. Feltűnő, hogy a szerencserészen alapuló gondolatolvasási technikát is alkalmazta, ezzel megerősítve a horoszkóp időszerűségét és helytállóságát.
Az ismeretlen tényezők feltárásánál az asztrológus szintén szelektíven járt el. Mivel az elkövetőről kiderült, hogy a károsult által ismert személy, az asztrológus az egyértelműbb jelekre, vagyis az életkorra és karakterre, nem pedig a külső megjelenésre koncentrált. Ez szükségtelenné tette számos más tényező – az elkövető bűnözői előélete és az elkövetés módja – vizsgálatát is. A megtalálást előrevetítő számos jelzés azt is fölöslegessé tette, hogy a tárgy lelőhelyének meghatározásával bajlódjon.
Technikai szempontból figyelemre méltó, hogy a dórotheoszi tanítást kiegészítve az egyes bolygók domicil urai, valamint a házak és részek urai nagyobb szerephez jutottak, illetve a hellenisztikus „méltóságok” is bevonódtak az elemzésbe. Ez a két jellegzetesség a későbbi kérdésasztrológiában még markánsabban fog megjelenni.
2019. 03. 20.
László Levente