Sóvári Melinda: Szakrális táplálékunk, a Magyar kenyér
Analógiák:
Ahány ország annyiféle, de kenyér szinte van mindenütt. Minden nemzetnek valamilyen formában szerepel a hagyományaiban egyfajta saját kenyér készítési mód, egy hagyomány, egy tradíció.
Itt és most a MI KENYERÜNKRŐL fogok írni, a Magyar kenyérről. Ami a maga nemében a legegyszerűbb, egyben mégis legbonyolultabb ételünk.
Ha valaki azt gondolja, hogy a kenyér olyan étel, mint a többi, az hatalmasat téved.
A kenyér maga a Szent Szellem szimbóluma, az isteni teremtés misztériuma. Testi, lelki és szellemi táplálékunk egyben.
Kenyeret ősidőktől fogva készít az ember.
Most bemutatom, milyen analógiákat foglal magában, és ezáltal mitől különleges. De csak akkor, ha mindent lépésről-lépésre betartunk. A föld előkészítésétől melybe a magot vetjük el, az első falatig, mely a szánkhoz ér.
Sokféle kenyér van, de szakrális, csak egy. Sokan Krisztus testének nevezik, és most be fogom bizonyítani, hogy valójában az is.
Vénuszba, a tápláló Földbe vetjük kenyerünk mag-ját, mint termékeny népünk nevének szótövét. Ez maga a Víz (Hold, érzelmek), és a Fény (Nap) erejével táplálva kezd el növekedni és érik gabonává.
Maga a búzakalász szárba szökkenése még a termékeny Vénusz szimbólumát hordozza, mely a Nap erejével (Mars), Hold segítségével (Víz, érzelmek) hozza magjait. Vénusz kecsesen hajladozik a szélben, illegeti magát Mars előtt, de már beérlelte a Hold és a Nap előhírnökeit, a pici magokban a kalászok tetején.
A magok belső tartalma a Hold, fehér és tiszta, de rejtve van a szem elől. Kívül a héj körbeveszi, ez lesz a Nap, mely megvédi mindentől. De még nem egyesültek, hiszen Vénusz ringatja őket, mint lehetőséget a teremtésre.
Megkezdődik az aratás, Vénusz odaadja magát Marsnak. A malomban megőrlik a kis nyers szemeket (Mars), mint a fogunk a falatot. (Nem Plútó, mert nem történik transzformáció, csak aprítás).
De vigyázat!
Jaj akkor, ha ketté választjuk Napot és Holdat, és nem őröljük meg teljesen a gabonánkat! Ha eldobjuk a héjat, eldobjuk a Napot. Soha nem lesz teljes a kenyerünk! Ráadásul, ha csak finomított fehér lisztből sütünk, kenyerünkben csak a Hold lesz, felborul az egyensúly. Emiatt hizlal ez a kenyér, hiszen tiszta Hold ...
Nos, otthonunkba visszük a teljes őrlésű lisztet, majd elkezdődik a kovász készítése. A kovászban liszt és víz van.
Gondoskodnunk kell és táplálni kovászunkat, 7 nap, és 7 éjjel.
A liszt (Nap-Hold) és víz (Hold-érzelmek). Ezt csak egyszer kell megtennünk, de azután is mindig gondoskodnunk kell a kovászról. Etetni kell, itatni kell (Hold).
Nap és Hold eggyé olvadása ez, melyhez az érzelmeket hívjuk segítségül. (Liszt és víz).
De megint vigyázat! Jaj annak, aki élesztővel keleszti kenyerét!
Az a Plútót használja Nap és Hold egybeolvadásához. De a szenvedélyek soha nem hozzák azt, amit Szaturnusz hoz. Hiszen a kovász készítéséhez semmi más nem kell, csak idő. Szorgalom, kitartás, munka és a cél, amit el szeretnénk érni. Vagyis Szaturnusz. Élesztővel kimarad ez a fázis.
Márpedig amiben nincs benne Szaturnusz, abban nem lesz benne Jupiter sem!
Megérdemelt szaturnuszi munkánk gyümölcse megtölti kenyerünket (megkel). Bőséggel, gazdagsággal, Jupiterrel ajándékoz meg. Munkánkat siker koronázza. Adunk hozzá még vizet (Holdat-érzelmeket), és sót (Marsot) vagyis erőt. A sütés maga is a Mars, mert energiát, erőt is kell adnia a mindennapokhoz.
Kedden és pénteken nem volt szabad kenyeret sütni, mely a Mars és Vénusz napja. Hiszen itt már Nap és Hold szimbólumai egyesülnek a teremtésben. Vasárnap sem, hiszen az pihenőnap volt.
Kenyerünk készen olyan, mint a kis gabona szem. Kerek vagy ovális, kívül arany, kemény és erős, mint a Nap. Belül fehér, puha és lágy, mint a Hold.
Megsült kenyerünkre vetünk egy keresztet (Jupiter), mellyel emlékezünk a munkára melyet beletettünk, és a hálára, mely hosszú szaturnuszi munkánk jutalma lett.
Megszületett az isteni egyesülés, Nap és Hold (Apa és anya) most már eggyé váltak. A Természet táplál bennünket, ahogyan anya a gyermekét.
Ezáltal mi leszünk a gyermekek, Isten gyermekei, akik magunkhoz vehetjük a testi lelki és szellemi táplálékot. Ezzel megkapjuk a beavatást, elismerjük alárendelődésünket a természetnek, és szánkhoz emelhetjük a kenyeret (Merkúr).
Krisztus testét. Isten testét. Hiszen a természetből van. A fényből van. Az erőből van. Az érzelmekből van. A SZERETETből van. Ez pedig Istenből van.
Ha napi kenyerünkben nincs benne Vénusz-Mars, Nap-Hold, Szaturnusz-Jupiter és végül a Merkúr (vagyis az összes tradicionális bolygó), a kenyerünk uránuszi lesz. Mű. Olyan mintha. Nem IGAZI. Nem beavatás. Nem természetes.
Ha nincs benne munka, nincs benne bőség, nincs benne hála, nincs benne gondoskodás, és nincs benne alárendelődés. Nem közvetlen, hanem közvetett, semmi részünk sincs benne. Csak függetlenedés, és leválás a természettől... öntörvényűség és Uránusz.
Nos kedves Olvasó...
Biztatlak Téged, hogy készíts kovászt, süsd magad a kenyered, és érezni fogod őseink hangját, a tradicionális elveket, melyeket nem kell elvetni, csak azért mert régiek. Nem véletlen, hogy így készül a kenyér, és nagy örömmel tapasztalom, hogy egyre többen térnek vissza a múlt értékeihez. A glutén (Nap) és tej (Hold) allergia is ezen elvek felborulására vezethető vissza, de ezt majd egy másik írásban.
Szeretet és áldás kísérjen utunkon.
2023. 04. 25.
A cikk megjelent a Csillagidő Magazinban is.
Sóvári Melinda