Kárpáti Gábor Csaba:
A lelkünket irányító személyes daimón: az őrangyal
Példa: Bruce Lee horoszkópja és őrangyala
Az őrangyal nem aranyos karácsonyi angyalka, hanem egy daimón (démon, dzsinn), amitől a legtöbbünket rettegés és félelem fogna el, ha közvetlenül megtapasztalnánk az erejét és a hatalmát. Erről egyébként - számos vallás mellett - a Tibeti halottaskönyv részletesen beszámol, amikor a halál utáni bardók leírásánál megemlíti az eleinte barátságos isteneket, akik a legtöbb lélekből rettegést és menekülést váltanak ki.
Az „őrangyal” kifejezésének hallatán a legtöbben a lelkiismeretre, illetve egy olyan láthatatlan entitásra gondolnak, aki az embert a helyes úton tartja, sugallataival megmutatja a jó irányt, és veszély esetén megvédi a negatív hatásoktól. Összességében véve, többé-kevésbé helyes ez a megállapítás, ám mindez csak a jéghegy csúcsa. Az ókorban és a középkorban a spirituális úton járók nem elégedtek meg ennyivel, hanem az őrangyaluk, azaz a személyes daimónuk megismerésére törekedtek.
Platón a híres Ér mítoszában leírja, hogyan választja meg a lélek a személyes daimónját – Platón követőit azonban évszázadról évszázadra az is foglalkoztatta, hogy a földi lét során hogyan lehet kapcsolatba lépni ezzel a vezérlő „őrangyallal”. Egy neoplatonikus mágus, Iamblikhosz – aki Porphüriosz tanítványaként a platóni metafizikát rituális gyakorlatokkal egészítette ki – úgy gondolta, hogy az őrangyalt theurgiával lehet a legkönnyebben, közvetlenül megidézni (theagógia).
De mi is az a theurgia? A theurgia (jelentése: ’isteni munka’) a kozmikus teremtés folyamatát utánzó mágikus rítus szimbólumok (szimbolon) használatával, amellyel egy égi szellem vagy isten megidézhető, aki segít elérni a primordiális isteni Egység állapotát (henószisz, unio mystica) az Eggyel (to Hen) való egyesülés révén – tehát egy beavatás, a személyes daimón pedig nem más, mint maga a beavató. A Corpus Hermeticum a Jó Daimónt az isteni Értelemmel (Núsz) azonosítja – ő az, aki a megistenüléshez és ezáltal a halhatatlansághoz vezeti el a szülöttet. A theurgia azonban a felkészületlen aspiráns számára végzetes kimenetelű is lehet – figyelmeztet rá Porphüriosz (szintén neoplatonikus filozófus) –, főleg akkor, ha nem a megidézni kívánt istent, hanem kéretlenül egy ártó szellemet fogad be a lélek. Ezért javasolja Iamblikhosz a theurgia helyett a „jóval biztonságosabb” asztrológiai utat, azaz az őrangyal meghatározását a születési képletből.
Hogyan írták le az ókori szerzők az őrangyalt és szerepét? Proklosz, egy másik neoplatonikus asztrológus-filozófus szerint a vezérlő daimón a király bennünk, ő irányítja az egész életünket, rendezi el a körülményeinket, mérsékli a szenvedélyeinket, inspirál, táplálja az értelmet, fenntartja a testet és segíti a sorsunk beteljesedését. Iamblikhosz azt mondja, hogy a személyes daimón mindig jó, az emberi lélek fölött áll, azt vezeti, annak egészére hat, és sugallataival meghatározza a gondolatainkat, gondolkodásmódunkat. Ezek szerint ő az, aki a lélek szellemi részeként a platóni metaforában a hajót kormányozza az élet tengerén. Az ember mint mikrokozmosz platóni hármas felosztásában (szellem–lélek–test) tehát az őrangyal valószínűleg az értelmes lélekrésszel áll közvetlen kapcsolatban, és neki közvetíti a formanélküli világából eredő, sorsot meghatározó ideákat. A tradicionális létszemlélet szerint a lélek mediatrix, azaz közvetítő – ha ehhez hozzátesszük a középkorban általánosan elfogadott nézetet, miszerint a lélek szellemek (daimónok) tárháza (csak az a kérdés, hogy aktuálisan melyik veszi át az uralmat), akkor az őrangyalt (akár szókratészi értelemben is) tekinthetjük a lélek legmagasabb rendű részében „helyet foglaló”, vezérlő daimónnak. Mindez egybecseng azzal, amit Proklosz és Iamblikhosz is ír.
Asztrológiai értelemben a személyes daimónt egy planéta képviseli: a képlet legerősebb, legjobb esszenciális minőségű és legkedvezőbb elhelyezkedésű, akcidentálisan legerősebb bolygója, amit a középkori asztrológiában – Robert Zoller nyomán – almutem figurisnak, a ’képlet almutenének’, azaz urának hívnak. A születés uralkodója tehát erre a planetáris istenre, bolygószellemre vonatkozik. Ez a planéta határozza meg a legerőteljesebben a lélek alaptermészetét, legbelsőbb mozgatóerejét. Minél jobban megismerjük a bolygók esszenciális természetét – köztük azét, amelyikhez a személyes daimónunk tartozik –, annál inkább megismerjük azt az utat is, amin tudatosan vagy tudatlanul járunk.
A személyes daimónok a hét planéta (káldeus sorrendben: Szaturnusz, Jupiter, Mars, Nap, Vénusz, Merkúr, Hold) képviselte hétféle alaptermészet legtökéletesebb megvalósítását teszik lehetővé, ezáltal az ember hasonlatossá válik az adott planetáris istenhez. Ez egy spirituális Út, ami a sorstól teljes egészében determinált négy elem fogságából szabadítja ki a lelket, és emeli föl az éterikus bolygószférákig. A Föld felől tekintve ez a lélek felemelkedése, elszakadása az anyagtól, azonban az ég felől nézve egy köztes állapot és az Egységben való feloldódás gátja, mivel a hét bolygó esszenciális természete élesen elkülönül egymástól. Ennélfogva a planéták és a hozzájuk tartozó daimónok a „kapuk őreinek” tekinthetők, mert csak rajtuk keresztül, de csak őket meghaladva érhető el a csillagok szférája, majd az Isteni Egység állapota. És míg a földi világban való boldoguláshoz a személyes daimón „tökéletes ismerete” megadja mindazokat a képességeket, erőket és tulajdonságokat, amelyek az adott planetáris isten jellemzői – ezáltal a profán ember mágussá válik –, addig ennek a tökélyre fejlesztett alaptermészetnek a legyőzése jelenti a spirituális továbblépést, ami végül az Egységhez vezet – ez valójában a dignificatio alkímiai művelete, a filozófiai hermetika gyakorlati alkalmazása. A folyamat kulcsa pedig a tudat szintje ill. az önazonosítás foka: minél inkább az anyaggal és a külső körülményekkel azonosul a tudat, annál inkább az anyag sors alá vetettségében osztozik, illetve minél inkább a személyes daimónnal, ezáltal az adott planetáris istennel azonosul, annál nagyobb mértékben részesül a szabadságban és a halhatatlanságban, míg azt is meghaladva eléri a tökéletes felszabadulást és a halhatatlanságot, és Isten Fiává válik, vagy hermetikus kifejezéssel élve: megistenül.
Egy másik megközelítésben a személyes daimón Iamblikhosz szerinti ismerete a személyes sors (heimarmené) ismeretét jelenti, minthogy a daimón az, aki az ember földi sorsát beteljesíti. Valami lényegének, „a nevének” az ismerete pedig hatalmat ad az adott dolog fölött – így a daimón ismerete egyben a sors fölötti hatalmat is jelenti.
A személyes daimón vagy őrangyal tana a determináltság és a halál legyőzésének hermetikus–platonikus megfogalmazása, egy olyan alkímiai módszer, amelynek gyakorlati eszköze az asztrológia. Ennek a (spirituális) asztrológiának mint gyakorlati hermetikának a végső célja tehát nem kevesebb, mint az ember valódi, égi identitásának tudatosítása: a Poimandrésszal, az isteni Önvalóval (Núsz) való azonosulás, amely megszabadít a végzet kiszabta sorstól és a haláltól.
Bruce Lee őrangyala
Az elmélet után nézzünk egy konkrét példát az őrangyalra! A következőkben a híres színész, minden idők egyik legnagyobb harcosa: Bruce Lee születési képletéből határozzuk meg a személyes őrangyalát.
Magát a módszert egy 12. századi hispániai zsidó rabbi és asztrológus, Ábrahám ibn Ezra hagyatékából vesszük, miszerint a személyes daimón meghatározása a képlet akcidentálisan legerősebb és az öt életadó hely fölött esszenciálisan legnagyobb méltósággal rendelkező bolygó pontozásos rendszerű kiválasztásán alapul, miközben figyelembe kell venni a születés napjának planetáris urát és az óraurat is. A legnagyobb pontszámot kapó bolygó lesz az almutem figuris, tehát az a planéta, aki alá a személyes daimón tartozik.
Bruce Lee születési képlete
Szerencsére a Morinus asztrológiai szoftvernek van egy olyan funkciója, amely kiszámolja a képlet almutem figurisét, amit a következő táblázatok mutatnak:
A fölső táblázatban a hylegiális helyek, azaz a Nap, Hold, aszcendens, a szerencséből részesülés pontja és a születés előtti lunáció fokán (szüzügium) 5 szinten uralkodó (jegyúr, exaltációs úr, triplicitás urak, dekanátus úr, arculati úr) bolygók láthatók, ebből minden bolygóra ki lehet számolni, hogy esszenciálisan milyen mértékben uralják az életadó helyeket.
A középső táblázatban a bolygók akcidentális, a házhelyzetükből adódó ereje látható, mellette szerepel a nap ura és az óra ura.
Az alsó táblázat a felső két táblázat összesítése, ahol a legtöbb pontot kapó planéta lesz az őrangyal. Bruce Lee-nél két azonos értékű bolygó jön ki: a Jupiter és a Mars. Mivel csak egy őrangyala van mindenkinek, a magasabb szférikus szintű bolygó lesz a tényleges őrangyal – tehát a Jupiter –, azonban a Mars lelki indíttatását és szerepét is figyelembe kell vennünk, mint a személyes sors és életút egyik meghatározó elemét.
A Picatrix szerint a Jupiter mint almuten figuris az intellektuális spiritus túlsúlyát jelenti, ilyenkor a szülött a tanulásra, az égi igazság kutatására és annak földi képviseletére, a jó megvalósítására vonatkozó lelki irányultságot hordoz. A Mars személyes daimónként az animális spiritus túlsúlyát mutatja, ilyenkor a radix tulajdonosa szeret másokat fölülmúlni, legyőzni, uralkodni rajtuk. Bruce Lee-nél mindkettőt megtalálhatjuk, ugyanis gyerekkorától kezdve kung-fut tanult, bandavezér és hírhedt utcai verekedő lett – hongkongi balhéi, rendőrségi ügyei miatt küldték szülei az USA-ba (a Mars a 12. ház uraként a rossz daimónt is jelöli!) –, később viszont minden idők egyik legnagyobb harcművész mesterévé vált (nagy esszenciális minőségű Mars).
A Jupiter Bruce Lee képletében több szempontból is kiemelt, ugyanis nemcsak az őrangyala, hanem az aszcendensének ura és almutene. Ez azt jelenti, hogy ösztönösen vonzódik ahhoz a területhez, ahol a Jupiter áll – itt véli megtalálni a legnagyobb boldogságot. Nála a Jupiter az 5. házban van, alapból követő házas erővel, ami így megvalósító erővel rendelkezne, ha nem lenne retrográd, nem sújtaná le fogadás nélkül a Szaturnusz együttállása és a Mars oppozíciója is – így azonban harmatgyönge.
Itt jön be a képbe a Mars–Jupiter szembenállás úgy, hogy a Mars az 5. ház nagy méltóságú uraként a 11. házban viszont megvalósítja az 5. házat – igaz nem jupiteri, hanem marsikus módon. Életútja ezt alá is támasztja: gyerekszínészként Hongkongban több filmben (5. ház – színjátszás) is feltűnt. Minden idők legnagyobb harcművészévé vált, majd Hollywoodban neves színészeket tanított be verekedős jelenetekre. Később volt, aki tanítványa lett, és befolyása révén segítette (11. ház – pártfogók, támogatók, jó daimón) Bruce filmes karrierjét.
Azonban hiába gyenge a Jupiter, a belső lelki irányultságot ez nem befolyásolja. Lee az USA-ban filozófiát tanult, tanítványait az ősi kínai bölcsességre, a taoizmusra tanította. Tervei között szerepelt, hogy a filmvásznon mutatja be a kínai filozófiát és kultúrát (Jupiter az 5. házban) – ez azonban csak részben sikerült neki, akkor is kizárólag a harcművészetén keresztül (Jupiter–Mars opp.). A sorsnak ez az érdekes játéka a képletében is látszik: míg a Jupiter az igazság és az égi rend univerzális szignifikátora, addig a Mars a hit és a vallás ellensége. Lee a harcművészetekben a modern szellemet képviselte – saját „stílus nélküli stílust” alapított Jeet kune do néven –, és nyíltan szembeszállt a harcművész tradíciókkal és az őket képviselő nagymesterekkel (a Jupitert, a 4. ház urát (ősi gyökerek) lesújtja a Mars).
Összességében azt mondhatjuk, hogy bár számos sikert és elismerést hozott Bruce Lee életútja, korai halála miatt mégsem sikerült megvalósítania mindazt, amit az őrangyala élettervként tartogatott a számára. Nála a spirituális felemelkedés és a sorstól való elszakadás lehetőségét a Jupiter mutatta, amit a sors erői háromszorosan gátló tényezővel (a Jupiter retrográd és duplán sújtott) igyekeztek megakadályozni. A szellemi utat a tudatos önuralom (Jupiter az 1. ház ura), az ősi kínai tradíció és harcművészet ápolása, kutatása, tanítása, színészként való bemutatása (Jupiter a 4. ház uraként az 5. házban) jelentette volna, amit elsősorban a nagyon domináns Mars minden erejével akadályozott, így próbálva elnyomni az őrangyala hangját.
2022. 03. 03.
Kárpáti Gábor Csaba
Források:
Corpus Hermeticum, I. könyv
Iamblikhosz: De mysteriis (On the Mysteries of the Egyptians, Chaldeans, and Assyrians)
Platón: Állam, 614a–621b
Timaiosz
Picatrix (Ghayat al-hakím) – A bölcs célja
Polly, Matthew: Bruce Lee (életrajz)
Proklosz: I. Alkibiadész kommentár
Tóth Anna: Az újplatonikus theurgia in Az Olympos mellett, II.
Zoller, Robert: Diploma Course in Medieval Astrology, Lesson 14: The Lord of the Chart (Almutem Figuris)